Vida Gábor új regénye a romániai rendszerváltás eufóriájáról és kudarcairól

A Transtelex podcastjában bemutatott regény központi helyszíne egy névtelen határ menti kisváros, amely Vida Gábor szerint a kelet-európai lét egyetemes metaforája. Ebben a zárt világban mindenki ismer mindenkit, és a közösséget nem a politikai évfordulók, hanem a túlélési rituálék, például a disznóvágások és a közös ivások tartják össze. Az író hangsúlyozza, hogy bár a kortársak gyakran csak „bukfencként” emlegetik a rendszerváltást az elit átmentése miatt, a Ceaușescu-diktatúra intézményi összeomlása visszafordíthatatlan történelmi tény maradt.

A szerző tudatosan emel be román szereplőket és kifejezéseket a történetbe, elutasítva azt az irodalmi hagyományt, amely figyelmen kívül hagyja a többségi nemzet jelenlétét. Lavinia apja nem egydimenziós szörnyeteg, hanem művelt tiszt, aki a maga játszmáit játssza a mélyállamban. Vida szerint a Securitate belső magjához tartozó, tájékozott, intelligens tisztek a rendszerváltás után zökkenőmentesen levezényelték a nagyprivatizációt. Vida szerint a forradalom utáni nacionalista hisztéria eltakarta az erdélyi magyarság elől 1989 valódi jelentőségét. A cikk emellett megjegyzi, hogy a román film és irodalom azóta is folyamatosan boncolgatja a fordulat ellentmondásait.

A beszélgetés során az író éles kritikát fogalmazott meg az erdélyi magyar nyilvánosság állapotával kapcsolatban is. Úgy látja, a közösség feladta autonóm gondolkodását, és a magyar állami támogatásoktól való függőség miatt „a vidéki Magyarország vidékévé” vált. A politikai változások kapcsán Tacitust idézve emlékeztetett: „a zsarnok utáni első nap a legszebb”, de a politikától nem szabad elvárni, hogy alapvető boldogságot hozzon az egyén életébe.