Veszélyes filmes klisék: Miért hisszük el, hogy a „rosszfiú” megváltozik?

A romantikus vígjátékok és sorozatok gyakran építenek arra a sémára, amelyben egy morálisan megkérdőjelezhető vagy érzelmileg rideg férfi karakter – a „red flag” – a történet végére a főhősnő hatására teljesen átalakul. Ez a motívum végigkíséri a filmművészetet a klasszikusnak számító Büszkeség és balítélettől kezdve a modern After-sorozatig vagy a Szex és New Yorkig. A nézőkben így az a képzet alakul ki, hogy a seggfejség valójában csak egy álca, amit a megfelelő nő türelme és szeretete képes lebontani.

A jelenség egyik legszélsőségesebb példája Damon Salvatore a Vámpírnaplókból, akinek azt is megbocsátjuk, hogy egyszer megpróbálta megölni Elena öccsét. Hasonlóan problematikus a Micsoda nő! kőszívű üzletembere vagy a Kegyetlen játékok manipulatív főhőse is. Ezek a karakterek mind ugyanazt a vágyat testesítik meg: azt a hitet, hogy mi leszünk azok a különleges személyek, akikért valaki képes megváltozni és jobb emberré válni.

Kaiser Orsolya írása szerint ezek a történetek összemossák a seggfejséget a szexiséggel, a kiszámíthatatlanságot pedig a romantikával. Ezek a történetek azt a romantikus fantáziát erősítik, hogy a megfelelő nő mellett a problémás férfi megnyílhat, elköteleződhet és jobb emberré válhat.