„Kotródj már innen, te béna tyúk!” – Agresszióval bünteti a világ a lelassulást

A szerző beszámolója szerint a budapesti közlekedés és a hétköznapi ügyintézés kegyetlen arca akkor mutatkozik meg igazán, amikor valaki nem tudja tartani a tömeg által diktált tempót. A jegyzet konkrét eseteket sorol fel: egy boltban egy ismeretlen nő nevezte „béna tyúknak”, miután körülbelül két másodpercet kellett várnia, hogy odaférjen a polchoz; az autósok pedig dudáltak és beszólásokkal reagáltak, amikor Both Gabi lassan ért át a zebrán. Még a lakóközösségen belül is érték bántó megjegyzések a lifthez vezető lépcsők lassú leküzdése miatt.

Both Gabi felidézi, hogy egy korábbi sérülésekor hordott bokarögzítő még kiváltott némi türelmet, ám a mostani, „láthatatlan” gyulladás esetén a környezete azonnal rosszindulatot vagy mentális problémát feltételezett a lassúsága mögött. A budapesti utca egyenetlen járdái és a rohanó tömeg számára a sérült ember csupán egy bosszantó akadályt jelent, amelyen legszívesebben átgázolnának.

A történet legfontosabb tanulsága a szerző számára a környezetünkben tapasztalható empátia hiánya. Míg az emberek többsége türelmetlenül sürgette, kutyája ösztönösen érezte meg a korlátait, és minden elvárás nélkül lassult le mellé. A WMN-en megjelent írás rámutat arra, hogy több figyelemre és emberségre lenne szükség a mindennapokban, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy átmenetileg vagy tartósan kiesik az elvárt életritmusból.