PostNews

Hírek — csak a lényeg, felesleges zaj nélkül.

— Tivadar

Bánat és háborús szél: Egy különleges népdal története Bartók gyűjtéséből

2026. 11. 09. — 06:42

A Magyar Hang írása egy 1914-es népdalgyűjtés kulisszatitkaiba és a dal mai feldolgozásába enged betekintést, felidézve a háború előtti Erdély hangulatát.

  • Bartók Béla 1914 áprilisában, Nyárádköszvényesen gyűjtötte az „Olyan nap nem jó az égre” című ősi, fájdalmas népdalt.
  • A dalt Sebesi Istvánné, egy 56 éves írástudatlan asszony énekelte fel fonográfra, alig két hónappal a világháború kitörése előtt.
  • A régies, nyolcszótagos sorokból álló dallam a magyar népzene legősibb rétegeit idézi, szövege pedig mély keserűségről tanúskodik.
  • A lejegyzett további versszakok már a galíciai front borzalmait és a besorozott szegény legények tragédiáját vetítik előre.

A gyűjtőmunka korántsem volt zökkenőmentes, amiről Bartók Busitia Jánosnak írt levelei tanúskodnak. A zeneszerző „rémséges utakon” és „rettentő szekereken” járta a falvakat, miközben felesége, Ziegler Márta Marosvásárhely környékén jegyezte le a dallamokat. Bartók panaszkodott a sárra, a rossz ellátásra és arra is, hogy sokszor nehéz volt megfelelő hallással rendelkező énekeseket találnia. Ennek ellenére a Nyárád mentén öt nap alatt mintegy száz magyar és román dallamot rögzített fonográffal.

A Bartók-féle lejegyzésben az első versszak mellett további versszakok is szerepelnek; a cikk szerzője szerint elképzelhető, hogy ezek nem a gyűjtés idején kerültek oda. Ezek a sorok a vérrel festett utakról és a Galícia közepén álló kaszárnyákban szomorkodó legényekről szólnak; a forrás szerzője szerint a szavakban a szomorú jövő közelsége is érződik. A mű mai aktualitását Demeter Panni és Szabó Róbert új feldolgozása adja, akik a marosszentannai református templom orgonájának kíséretében keltették életre a dallamot.

Bartók hálája jeléül a gyűjtőútjait segítő Busitia Jánosnak ajánlotta 1915-ben egyik legismertebb művét, a Román népi táncokat. Az „Olyan nap nem jó az égre” című dal története rávilágít arra, hogy a népköltészet hogyan vált a történelem lenyomatává: a személyes tragédia és a globális konfliktus előszele egyetlen rövid, nyolcszótagos sorokban megfogalmazott imádságban és sóhajban találkozott.

Kapcsolódó cikkek

Vissza a főoldalra